Minden gyermek életében eljön az a pillanat, amikor elkezd érdeklődni a saját teste iránt. Először csak a külső, látható szervek, érzékszervek mozgatják meg a fantáziájukat, de 3-4 éves korban már arra is kíváncsiak, mi történik odabent, milyen lehet odabent? Élvezettel, s egyfajta csodálattal nézegetik az erről szóló könyveket, figyelik a szívdobogást, a levegővételt, s jókat derülnek, amikor végiggondolják a táplálék útját a testben.
Felnőttként, ha megbetegszünk, sokan eljutunk oda, hogy elkezd érdekelni minket a betegségünk, kutatni kezdjük, hogy vajon miért alakulhatott ki, és néha bármire hajlandók vagyunk a gyorsabb gyógyulás érdekében. Ilyenkor aztán rádöbbenünk, mennyire nem ismerjük a saját testünket (természetesen tisztelet a kivételnek). Elkezdünk jobban figyelni a testünk rezdüléseire, s az is előfordulhat, hogy egy terápia során azt kérik tőlünk, képzeljük el, hogy egészségesek, szépek, épek a szerveink. Lehet, hogy egyeseknek ez nehezen megy, sőt akár nevetségesnek is találhatják, hogy a belső szervekről képzelegjenek, esetleg még beszéljenek is hozzájuk!
Ám a gyerekek szerencsére nagyon nyitottak, készek megismerni a saját testüket. A Szervmanókkal való szerepjátékok során játékosan, szép lassan megtanulják a legfontosabb szerveiket, azok elhelyezkedését, a formájukat, a rájuk ható érzelmeket, így észrevétlenül megismerik az emberi testet.
A Szervmanók a róluk szóló könyvben nemcsak arról mesélnek, milyen létfontosságú feladataik vannak, hanem bájos, kedves személyiségükön keresztül megismerhetjük a rájuk ható érzelmeket is. Természetesen mindezt gyereknyelven!
A plüss Szervmanók pedig, a könyvet kiegészítve, még közelebb hozzák a gyerekekhez az emberi test belsejét. A mosolygós, vidám manócskákat nézve eszünkbe sem jut, milyen véres vagy nyálkás lehet a hasnyálmirigyünk, nem tudunk undorral gondolni a beleinkre, hiszen Cuki Cili vagy Bél Borbála láttán nem viszolygunk, hanem inkább egy jóízűt mosolygunk.
Sőt, azáltal, hogy a gyerekek szeretgetik, ölelgetik a Szervmanócskákat, és elképzelik, hogy ők a saját testük részei, ezzel valahol saját magukra is elkezdenek másként figyelni! Már nemcsak a felszínt észlelik, hanem azt is, ami odabent van. Így nem csak egy mókás játék lesz a test megismerése, de a gyerekek játék közben megtanulják, hogyan lehet a Szervmanókat boldoggá tenni, ezáltal saját egészségüket megőrizni, vagy visszaszerezni. Egy kicsit másképp, mint ahogy eddig hallottak róla.
És milyen felnőtt válik az ilyen gyerekekből? Önmagát szerető, kívül-belül elfogadó, a saját testével bátran kommunikáló felnőtt.
Nem is kell ennél több…
