Elkezdődött az iskola, az óvoda, és ilyenkor szokás szerint szép lassan megjelennek a „betegségek” is. Egy kis nátha, egy kis orrfolyás, esetleg köhögés… és máris maradhatunk újra otthon, a jó meleg családi fészekben. Hogy tud ennek örülni a főnökünk!
De miről is szólhat a nátha? Mit mondanak erről a Szervmanók?
A Szervmanók a betegségek hátterében mindig keresnek valamilyen lelki eredetű történéseket is. Nemcsak azt kérdezik tehát, hogy „Mit kaptál el?”, hanem azt is: „Mi történt veled? Mi nem tetszett? Mitől ijedtél meg?”
A nátha, az orrfolyás üzenetét úgy fogalmazhatjuk meg: „nem tetszik ez nekem”, „legszívesebben elhatárolódnék ettől”. A köhögés mögött pedig megjelenhet a megijedés, a „rám tört a frász”, a „most nagyon megrémültem” élménye.
És ha belegondolunk, az iskola- és óvodakezdés környékén ezekből az érzésekből bizony akadhat bőven.
Vége a nyári szünetnek, a reggeli lustálkodásnak, az egész napos anyai közelségnek. Milyen jó lenne még egy kicsit aludni, vagy az utcában, a játszótéren bandázni! Ehelyett újra korán kell kelni, alkalmazkodni, közösségbe menni, és az időjárás is egyre esősebb, hidegebb. Az oviban meg kell küzdeni a játékokért, a suliban olyan sokan vannak, hogy alig lehet friss levegőhöz jutni. Pláne, ha még az eső is esik, és egész nap benn van mindenki a zsúfolt teremben.
A kisebbek közül pedig sokan teljesen új környezetbe csöppennek. Új óvó néni, új gyerekek, új szabályok – és nem mindenkinek megy könnyen az elválás vagy a barátkozás. Mennyi kis rémült arcot lehet látni az első napokban!
Ha pedig erősen jelen van a „nem tetszik ez nekem”, a „nem akarok itt lenni” vagy éppen a „megijedtem” érzése, akkor egyszer csak azt vesszük észre: „Jaj, a gyermekem elkapott valamit!” „Még alig kezdődött el az év, és máris náthás!”
Szóval, ilyenkor mit tegyünk?
Kérdezzük meg egyszerűen: mi nem tetszik neki. Történt-e valami esetleg, amitől megijedt.
Beszéltessük – de ne faggassuk. Sokszor még jobb, ha csak megfigyeljük, hogyan játssza el a nap eseményeit. A gyerekek nem mindig tudják pontosan elmondani, mi bántja őket, játék közben viszont rengeteg minden előkerülhet.
És természetesen segítségül hívhatjuk a Szervmanókat is, akik előtt sokszor hamarabb megnyílnak a gyerekek. Egy kedves figura mögé bújva könnyebb beszélni arról, ami odabent történik.
„Szerinted mitől ijedt meg Tüdő Jenő és Benő?”
„Vajon tudja Agy Antal odabent, mi nem tetszik neked?”
„Mitől volt Szív Emma szomorú az elmúlt napokban?”
Így nem közvetlenül a gyerekeket kérdezgetjük, hiszen először csak a manókról beszélgetünk. Aztán lehet, hogy egyszer csak kiderül, hogy Tüdő Jenő pont ugyanattól ijedt meg, amitől ő is.
A beszélgetés, a játék, a megértés és a biztonság érzése segíthet abban, hogy a gyermek megnyugodjon – és közben természetesen gondoskodjunk a testi tünetek enyhítéséről is (ki-ki a saját szemlélete szerint).
És mi van akkor, ha nekünk, szülőknek nem tetszik ez a nátha? Esetleg még meg is rémülünk:
„Jaj, már megint terjed valami!”
„Csak én ne kapjam el!”
Hááát… 😏
Lehet, hogy ilyenkor nekünk sem árt feltenni ugyanazt a kérdést, amit a gyereknek: Mi zajlik most bennem?
Mert a Szervmanók nemcsak a gyerekeknek súgnak. Néha nekünk, felnőtteknek is van mondanivalójuk. 🙂
