A héten fotózást tartottunk a parkban, ahol a Szervmanóink gyerekekkel együtt fényképezkedek.
Nagyon aranyosak, lelkesek voltak mind, mondhatom, szuper hangulatban telt el az a másfél-két óra. Gyerekekkel lenni mindig örömteli a számomra, hisz őszinte rácsodálkozásuk a világra mindig sok érdekességet rejt magában, sokat lehet tőlük tanulni.
Ők még felvállalják magukat, mernek kérdezni és válaszolni, és őszintén elmondják a véleményüket, nem rejtik véka lá. Azt sem félnek bevallani, amikor már nem akarnak valamit.
Pont ez történt a fotózás délutánján is…
Míg egyik percben még lelkesen szorongatták a plüss Szervmanókat, és hajszál híján ölre mentek egy-egy kedvencebb Manóért :), addig a következő percben, amikor leértünk a Dunapartra, a víz, a hullámok, a kavicsos part és a szabad játék hívogató ereje sokkal erősebbnek bizonyult holmi Szív Emmánál vagy szuperhős Tüdő Jenőnél.
Repültek a Szervmanók … a piknik takaróra… a gyerekek pedig térdig a Dunába…
A kérésre, hogy folytathatjuk-e a fotózást, a válasz mindössze ennyi volt: ááá, most nem akarunk, inkább a Dunában játszunk 😀
Na jó, egy gombóc fagyival azért még ki lehetett csikarni belőlük egy utolsó vízparti fotót, de tény, ha a gyerek játszhat, akkor boldog.
Engedjétek őket sokat játszani a szabadban, kövek, botok, víz, bogarak és napfény társaságában, meglátjátok, megéri.
Legyen szép nyaratok!
