Az olvasó gyerekekből gondolkodó felnőttek lesznek… olvastam valahol a napokban.
Rögtön el is gondolkodtam 🙂 , hogy mi a helyzet a Szervmanókat olvasó gyerekekkel? Az ő agytekervényeik aztán igazán beindulnak, amikor egy-egy Szervmanó titokzatos kalandját elolvassák. Mert ezek a történetek nem egyszerű mesék.
Azon túl, hogy játékosan, mesésen, viccesen mondják el a Szervmanók egy-egy napját, közben meg is tanítják a testünk fontosabb szerveit, azok funkcióit, és a hozzájuk kapcsolódó érzelmeket, amikről a gyerekek talán eddig még nem, vagy nem ilyen formában hallottak…
Szuperhős lenne Tüdő Jenő és Benő? Repkednek a fák fölött? Vese Vili és Vese Pali meg a tengereken szeretnek lenni? Bél Borbála a folyóparton ülve, botokat úsztatva szeret kikapcsolódni?
A gyerekek fantáziája határtalan, mindezt könnyedén el tudják képzelni. Nem csinálnak belőle problémát, hogy a testünkben lévő szervek emberi tulajdonságokkal vannak felruházva, és épp egy testen kívüli helyen lófrálnak.
Épp ezért a Szervmanókat nem esti meseként javasolnám olvasni, hanem inkább egy beszélgetős, elgondolkodós programnak gondolnám.
A történeteket átbeszélve, a Szervmanók érzéseit megfigyelve még az is lehet, hogy közben magunkról is megtudunk valami újat, amit eddig nem is gondoltunk volna…
